ORGONÁCSKA

Az Orgonácska Alapítvány iskoláskor előtti egységes bölcsőde-óvoda intézményrendszerének pedagógiai szemlélete a fentiek értelmében a következő:

Az intézményi működés pedagógiai szemléletét jellemzi, hogy szakít a történelmileg terhelt idők „jó katona” és „jó polgár” nevelési célját jellemző emberképpel, melynek viselkedésmódosító módszertanára (behaviorista pszichológiai szemlélet) a „szokáskialakítás” – kondicionálással történő rögzítés volt a meghatározó (Pikler módszer). Szakít a XX.sz. második felére jellemző, liberális, szabadosság-elvű pedagógiával is (Benjamin Spock). E helyett a gyermeki személyiség tiszteletben tartásával, a képesség-kibontakoztatás pedagógiai feladatait tartja kötelezőnek magára nézve, mely folyamat eredménye az autonóm – de mások autonómiáját nem sértő – szabad ember képe. Az iskoláskor előtti életciklusok pedagógiája nem más, mint a „szeretet pedagógiája” (Sík Sándor), melyet a gondoskodás és törődés, a másik feltétel nélküli elfogadása, a felelősség, a másik fejlődési szükségleteinek kielégítése jellemez, és a másik megismerésének igényében fogalmazódik meg. Eme életkor kezdetét a „tárgykapcsolat-orientáltság” (anyai biztonságkeresés) jellemzi, s erre épülve differenciálódik, a tágabb, családot időlegesen helyettesítő társas-igénnyé gazdagodva. A gyermek domináns szükséglete szociális-kompetenciamotívum, a személyes kötődés, és a valakihez tartozás késztetése. Ez nyújt számára biztonságot, ekkor jellemzi a magatartását a játék (jog) – Karácsony Sándor). Ekkor képes „spontán öröm” kinyilvánítására (művészet), beszédtechnikát „gyakorolni” (tudomány), ekkor alakít ki társas kapcsolatot kortárssal (társadalom), és ekkor hisz a mesében (vallás).  A személyiség csak társas-közegben fejlődik, melynek elengedhetetlen feltétele a 6 év alatti korosztályban a „játszótárs” személye. Ő nem „szokáskialakító”, „gyermekfelügyelő”, hanem „JÁTSZÓTÁRS”, partner a játékban, aki élményt nyújt és biztosítja a gyermek számára az érdeklődésre számottevő környezeti ingereket, az aktivitáshoz és alkotáshoz (önkifejezéshez) szükséges teret és eszközöket. A nevelő, a „játszótárs”, egy személy, aki maga dönti el, hogy milyen módszerrel éri el a kívánt célt. Szabadon dönt, mert ő a felelős a gyermeki képességek kibontakoztatásáért! Minden, a gyermekkel felmerülő problémát, konfliktust, félreértést csak vele lehet megoldani, mert ő ismeri a folyamatot, ő a részese a nevelési helyzeteknek. Ezért is kötelessége a nevelőnek állandóan fejlődnie a szakmájában, mert csak így tudja a változó helyzetek, változó megoldásait hatékonyan kezelni.

A változás és változtatás elemi szükséglete a nevelő intézményeknek, ha lépést akarnak tartani a világ változásaival, és érzik felelősségüket a gyermekek jövőbeni beilleszkedésük iránt. Az intézményi, és szakmai innováció tehát kötelességünk. Ebben szem előtt kell tartanunk azt, amire az iskolák kapcsán Eötvös József figyelmeztetett majdnem 150 évvel ezelőtt, de a kisgyermeknevelő intézményre ugyanúgy vonatkozik: „A törvényhozás, bármi célszerűen intézkedjék is, csak egy szebb jövőnek alapjait rakhatja le …, hanem e javítás maga, csak azok által eszközölhető, kik a közoktatással közvetlenül foglalkoznak” vagyis maguk a nevelők a nevelés korszerűsítésének legfőbb tényezői.

“Ha egy évre tervezünk, ültessünk kukoricát.

Ha egy évtizedre tervezünk, ültessünk fákat.

Ha egy életre tervezünk, képezzünk és tanítsunk embereket.”

 Kínai szólás: Guanzi (i.e. 645 körül)

Az alapítványunk-fenntartónk neve: Orgonácska Gyermekképesség fejlesztő Alapítvány
Székhelye: 7632 Pécs, Orgona utca 1, Adószám: 18331963-1-02

Az Orgonácska Képességfejlesztő Alapítvány egy olyan komplex intézményrendszer, amely a 0-7 éves korú gyermekek korai szocializációját hivatott egységes pedagógiai-pszichológiai szemlélettel segíteni.

Küldetésünknek érezzük, a családi életciklusok korai fázisaiban, a családok nevelési funkcióihoz nyújtott segítő támogatást, amely a gyermeki személyiségnek az érték-teremtésében való aktív részvételével teljesedik ki. Az intézményünk mindezt a szociális, gyermekvédelmi, gyermekjóléti, valamint közoktatási alapellátás keretében a hivatásos támogatórendszer működési hatékonyságának biztosításával látja el. Valljuk, hogy „a gyermekben érlelődik a jövő” (Hermann Alice). Felelősségünk tehát sokkal nagyobb, mint az iskoláé, egyetemé, mivel a gondozott gyermekeink személyisége a 0-3-6 éves korban alapozódik meg, így hát sokkal többet lehet ártani is e korban a gyermeknek, mint később.

Emberképünk, – amelyből a gyermekkép is levezethető – a keresztény Európa tradicionális kultúrájához szervesen illeszkedik. Pedagógiája a keresztényi szemlélet erkölcsi alapjaira épül, függetlenül attól, hogy keresztény szellemiség explicit vagy implicit módon fogalmazódik meg, éppen úgy, amint Európa hívő és nem hívő polgárainak többségében is. Az intézményrendszer pedagógiai szemléletében a magyar neveléstörténet elméleti háttere is tükröződik.

Emberképünk a genetikailag meghatározott társas-lény, aki képes én-központúságát feladni lépésről-lépésre a fejlődés folyamán, képes önmaga tökéletesedésére a syntrópia törvénye-szerint (Szentgyörgyi Albert) és képes bölcs, autonóm felnőtté válni, társas érzelmeiben az őszinteséget tükrözni és a szépet értékelni, értelmével és kommunikációjával a világosságot és az igazságot képviselni, tevékenységében a jót cselekedni és a szabadságot érezni és mások számára is biztosítani azt. Érett felnőttként képessé válik önmagát már a teremtett természet részeként elfogadni és küldetéstudtát megérteni (Karácsony Sándor).

Valljuk a tudományos bizonyítékokat megértve, hogy a személyiség formálódása a legkisebb korosztályban (0-3; 0-6 években) a legintenzívebb és hogy ekkor épül, vagy épülhet ki a magasabb értelmi funkciók idegrendszeri struktúrája. Ha ezt a korai időszakot nem használják ki a családok, illetve az őket segítő intézmények, akkor a gyermekek fejlődési lehetőségei erősen korlátozottá válnak.